Sziasztok! :)
Ahogy ígértem (igaz kissé már rég volt), ma arról szeretnék bejegyzést írni, hogy elmeséljem Laila, a cicus történetét, milyen problémák voltak az elején, és azokat hogyan oldottuk meg. Már amit sikerült. :)
Szóval, történetünk központi alanyával, Laila-val nem volt túl egyszerű az első néhány napon/héten. Mikor ide hoztuk, első dolga az volt, hogy elbújjon a hűtőszekrény mögé, ahonnan csak enni és wc-re járt ki, kb. olyan 2-3 napig. Esténként folyton sírt, volt egy olyan zirka 2 éjjel, hogy végig nyávogta az egészet, gondolom szegényem nagyon félt, hiányozhatott a mamája, a megszokott környezete. Aztán szerencsére ez elmúlt néhány nap után, és bátrabb is lett.
Eleinte, ha épp előjött a hűtő mögül, rögtön elfutott, amint meglátott minket, viszont egy pálcás-tollas játékkal már akkor is szeretett játszani, és játék közben azért közelebb merészkedett. Simiről akkor még ugye szó sem lehetett.
Meglepetést okozott, sajnos negatív értelemben, az, hogy bár elvileg alomra volt szoktatva, oda járt, nálunk ez nem működött. Utána olvastunk, betartottunk minden "szabályt", (ne legyen közel az alom a kajához, megfelelő mennyiség legyen, stb.) de még ennek ellenére sem használta. Két helyet szeretett használni, belekakilt a mosogatótálcába, meg az elvileg alvásra vett kis kuckójába. Amit egyébként azóta sem használ...
Végül úgy sikerült megoldanunk az alomra szoktatást, hogy azt csináltuk, amit párom egy ismerőse javasolt. Mikor rajta kapruk, hogy végzi a dolgát, (akkor épp a fekhelyébe) elkezdtünk zajt csapni, tapsolni és "rákiabálni", ennek hatására ugye jól megijedt, aztán mikor végzett, beleraktuk a kakiját az alomba, és odavittük a cicát, megszagoltattuk vele, (igen, ilyen kegyetlenek vagyunk :P) és megsimiztük. Nos, azt kell mondjam bevált, azóta minden rendben, ott végzi a dolgát, úgyhogy ez a dolog megoldódott szerencsére.
Azt nem értem, mikor nem használta még, vajon hova pisilhetett, mert afféle nyomokat sehol sem láttunk, rejtély, lehet az is a mosogatóba ment... Na mindegy, a lényeg, hogy már minden a jó helyre megy. :)
Eltelt már azért néhány hét, azt hiszem kb. 5 hete lehet nálunk, most már engedi, hogy simogassuk, nem fut el egyből, nagyon szeret játszani, ölben is már elvan, dorombol is, eszik, iszik rendesen, bár azzal nem volt baj az elején sem.
Esténként szokott rájönni a bolondéria, néha fel-alá fut, feléled a vadászösztöne és mindenre lecsap, elkap, megrág...:) Na olyankor aztán lehetetlenség megsimizni, ha próbálkozunk nyafog egyet és elfut, mint ha rakétából lőnék ki.
Hízelegni egyébként azóta sem hízeleg, bár követ szinte mindig mindenhova, meg már közel is jön hozzánk, de dörgölőzni nem szokott. Nem tudom ez változni fog-e még, vagy már így marad, talán az ivartalanítással kicsit kezesebbé válik, mondjuk nem tudom nőstényeknél is van-e ilyen hatása. Majd kiderül, szeptemberben visszük.
Most meg a legújabb szokása, hogy reggelente kelt minket, elkezd olyan 6 óra körül a hálószoba ajtó előtt nyávogni (éjjelre nem engedjük be, mert nagyon eleven), aminek nem kifejezetten örülök...:)
Remélem azért erről leszokik majd. Párom úgy is kel olyan fél 7 körül, úgyhogy kap enni meg minden, nem tudom mért csinálja.
Ja meg persze, mindenhova szeret felugrálni, de ez tipikus macska szokás, különösebben nem zavar. Elvileg vízzel kéne lespriccelni, mint büntetés, de őt nem zavarja a víz sem...:)
Jó tanácsként annyit tudnék elmondani azoknak, akik kiscica idomítás előtt állnak, hogy az alábbiakra lesz szükségük, ha a cica egy kicsit vadóc:
- sok-sok türelem
- sok játék a cicussal
- játék közben kevés simi, majd fokozatosan emelni az adagot, később ölbe venni
- ha magától nem menne alomra, akkor alomra szoktatásra a fent említett tippet tudnám javasolni
- minél több időt a cica mellett lenni
Egyelőre ennyi jutott eszembe, ha valamit kihagytam, és eszembe jut, pótolom. :) Mindenkinek további szép, cicapuszis napot! :3 =^.^=
