Új lakó érkezett :)

Sziasztok ismét! :)

Tudom, hétfőt, vagy keddet ígértem, hogy jövök, de remélem a szerdával nem csúsztam még meg annyira. :) Na, nem mintha sokan várnák.
Írtam ugye, hogy hétfőn mennénk a kiscicáért Pestre. Na, hát ez nem teljesen úgy lett, ahogy elterveztük, végülis nem az a cica lett elhozva. Felhívtuk a hirdetőt, hogy bővebb információkat tudjunk meg, és kiderült hogy még azt sem tudja mikor születettek pontosan a hirdetett cicák, se törzskönyv, se semmi, ő csak árulta, és ennyi. Aztán ebbe inkább így nem vágtunk bele, minden bizonnyal egy szaporítóval volt dolgunk, ami annyit jelent, annyiban tér el a tenyésztőtől, hogy ő kb. csak meggazdagodni akar a cicákon, sokszor betegen, genetikai bajokkal adja ki a keze közül az állatokat. A tenyésztő ezzel szemben kb. semmit nem nyer az eladáson, mert többe kerül neki a fenntartás, az oltások, féregtelenítés, törzskönyv (amiben a cica eredete követhető nyomon, a felmenői), minőségi táppal etet, és egészségügyi garanciát vállal, magyarul nem fog szegény kiscica 3 nap után meghalni. Ezért, ha arra szánnátok el magatokat, hogy fajtatiszta állatot szeretnétek tartani, mindig kizárólag tenyésztőtől vegyetek!!
Na szóval, visszatérve, végül találtunk még szombaton egy szimpatikus hirdetőt, fel is hívtuk, és vasárnap mentünk is megnézni a kicsiket, és igggeeeen el is hoztunk egy gyönyörűséget. :) Pestre mentünk érte, az autópályán oda fele bele is keveredtünk egy viharba, de lényegtelen, mert végre van egy édes, gyönyörű kicsikénk. :)
Mégpedig egy brit rövidszőrű kislány, Dee Laila of The Wild Roses. :) Igen, nagyon nemesi származású, több díjnyertes felmenője is van híres kennelekből. :) Tudom, persze lehetett volna örökbe fogadni egy cicát menhelyről például, de nem tehetünk róla, párommal teljesen beleszerettünk a britekbe, tudtuk, hogy nekünk egyszerűen muszáj egy. Elmúlt 3 hónapos, a színe lila (ez a megnevezése, a kéknél 2 árnyalattal világosabb), apukája kék, anyukája tricolor, egészen egyedi színe van, ritkaság ez a színváltozat. :) Eredetileg kéket szerettünk volna, de nincs nagy különbség, igazán nagyon édes. Szegénykének még szoknia kell az új környezetet, ma már annyira nem, de eddig nagyon sokat sírdogált, simizni még nem engedi nagyon magát, vasárnap óta ma tudtam egy kicsit megsimizni először, de játszottunk is, és már dorombolt közben. :) Lassan talán megszokja a változást, és minden rendben lesz. :) Fényképezni még nem nagyon tudtam közelről, de íme egy kép róla :

Imádom!! :3
Cica dorombolásban gazdag jó éjszakát kívánok! :)

Meleg van

Sziasztok!

Megintcsak azt kell mondjam, kicsit rég írtam már, de mindegy, most itt vagyok. Ha minden igaz, ez a 13. bejegyzés, kedvenc számom. :)
Dög meleg lett hirtelen egyik napról a másikra. Hétvégén még vacogtunk a lakásban, a gáztűzhely mellett melegedtünk, ma meg már meg lehet főni. Mondjuk ez már minden évben így van. Télből megyünk át egyből a nyárba. Talán márciusban volt egy-két hétig olyan igazi átmeneti, tavaszi idő, aztán jött az eső a lehűléssel, meg a szélviharral. Most meg ez. Azért még elviselhető, olyan 28 °C körül lehet, csak nagyon soknak tűnik az eddigi időhöz képest.
Viszont nem csak az időjárásról akartam beszélni. Keresztülhúzták a terveimet, mégpedig olyan értelemben, hogy nem indult az angol tanfolyam, mert nem gyűlt össze elég ember ezen a szinten, amin én lennék, vagyis konkrétan én jelentkeztem egyedül... Pedig azért nem olyan kicsi városban élek, hogy ki legyen halva egy tanfolyam, vagy hogy mondjam. Eléggé rosszul érintett a dolog, mert már nagyon készültem rá, és tényleg teljes szívvel akartam csinálni. Meg akarnám most is. Mondták, hogy majd jeleznek, ha esetleg jelentkeznének még, és indulna, mondjuk jövő hónapban. Csak ugye addig megint várni, várni, várni... Grrr..
Egy hónapot adok neki, aztán ha addig semmi, akkor felejtsük el egymást. Pedig igen szeretnék angolból fejlődni, de hát ez van. Valamikor azért munka is kéne... Most mondjuk azt kicsit félre tettem, a nyaralásig már nem fogok keresni, mert milyen lenne már pár hét után szabadságra menni, rövid időre szóló, alkalmi, meg kb. semmi... Annyira meg nem sürgős. Lassan a szállás is le lesz foglalva, ha mindenkinek sikerül kiválasztani melyik legyen.

ÉÉÉÉSS megint a legjobb dolgot hagytam utoljára, mert kajából is így szoktam :D, találjátok ki hova megyek hétfőn! :D Áh, inkább elárulom. Pestre. Bizony. S hogy miért?? Vííííí, a nagyon-nagyon-nagyon várva várt brit kék cicusért, végre sikerült találnunk egy viszonylag efogadható árban lévő eladó kicsikét. :))) Én annyira örülök, úgy várom, kicsi, édes, gyönyörűséges babámat. :))) Jajj neki, szét fogom puszilgatni. :D
Remélem szegény bírni fogja az utat, vonattal lesz ugyanis haza hozva. Elvileg párom egy haverja jön majd velem, hogy mégse tök egyedül menjek, mert szegény uram nem fog tudni kivenni szabit hétfőre. :S Sok a dolog. De igen, visszatérve, nagyon örülök, és nagyon várom, közös cicusunk lesz párommal, és még ki kell találnunk mi legyen a neve. :))

Na, búcsúzom, szerintem majd hétfőn vagy kedden írok legközelebb, és akkor megmutatom majd a kis jövevényt.:)  Sziasztok!! :)

Eurovision 2014

Szép napot Mindenkinek! :) Igaz itt, ahol élek, igencsak borús, esős idő van, amit végülis innen, bentről nézve egészen szeretek is. De a legtöbben inkább a napsütést kedvelik, úgyhogy remélem, nálatok igazi, verőfényes napsütés van! :)

Mint ahogyan azt már tegnap (ha minden igaz) ígértem, szeretném ma kifejteni az idei Eurovíziós dalfesztivállal kapcsolatos érzéseimet. Eddig ugyanis nem igazán követtem nyomon, csak azt tudom, hogy a 2006-os versenyt a Lordi nyerte, ami azért mondhatjuk történelmet írt, már csak a  zenei stílusuk miatt is, a fellépő "ruháról" meg már nem is beszélve. Személy szerint egyébként eddig annál jobb dalt nem hallottam a vízión. Persze, biztos van egy adag elfogultság bennem a finnek miatt, de hát ez van, nekem ez a stílus jön be leginkább. Éljen a Hard Rock, halelujja! :)

Idén aztán kedvet kaptam, hogy nézzem, bár az elején nem követtem nyomon azt a részét, amikor a magyar jelentkezőkből válogatták ki a befutót. A nyertes Kállay szám először annyira nem, de aztán többszöri hallásra egészen megtetszett.

Kedden, az első elődöntőn 16 ország vett részt, melyek közül 10-en mehettek tovább. Ebből a körből az abszolút kedvencem Örményország dala volt, tetszett még Svédország, Izland, az nagyon vicces szerintem, azok a színes öltönyök, jó fejek lehetnek. Szerintem az orosz dal sem volt rossz, meg még a mi számunk tetszett még ugye, és ennyi, a többi nem fogott meg.
Csütörtökön, a második elődöntőn 15 országból lehetett 10-et tovább juttatni. Nálam Izrael, Ausztria, és persze Finnország volt a befutó, persze, bárminemű elfogultság nélkül...:) Na jó, azért volt bennem némi, kicsit langyi volt ez a finn szám, de többi mellett még így is tetszett. A továbbjutókkal viszont nagyon nem értettem egyet. Mi az, hogy Izrael nem, viszont a román meg görög béna discos majmok meg tovább jutottak?! Az izraeli nőcinek iszonyat jó, egyedi hangja van, és a szám is jó volt. Nem értem kinek jött be az a görög borzalom, de egészségére hallgassa csak, de ha lehet fülhallgatóval.
A végső döntő meg ugye tegnap volt, ahol Kállay az 5. helyen végzett, ami nagyon szép helyezés, köszönjük Európa, szerintem ez nagyjából reális értékelés volt.
A 4. helyezést a kedvenc, örmény dal kapta. Megjegyezném, szerintem megérdemelte volna, hogy nyerjen, vagy legalábbis a 2. helyen végezzen, de jól van na, azért ez se rossz.
A 3. helyezett Svédország lett, ez teljesen rendben van, jók voltak.
A 2.-kal viszont nem értek egyet, számomra ez a holland dalocska unalmas volt. Biztos aranyos, meg minden, de nekem felért egy altató dallal. Hát ízlések és pofonok, de nem értem.
A végső győztesen pedig néztem egyet, (abszolút pozitív értelemben) wow, Európa, tényleg ennyire jófejek lennénk??? Pedig a mindennapokban nem így tűnik... Mondjuk én csak a magyar mentalitásba látok bele, ezért nem tudom a többi ország hogy viszonyul az ismelyihez (jó, hát nyilván, hogy 1000x jobban, ez egy elmaradott hely az elfogadás szempontjából (is)). Ezek alapján úgy tűnik ők egész jól, bár a youtubon a dal alatti like-dislike megoszlás nem épp erre utal sajnos...
Az osztrák nőnek öltözött férfi, Conchita Wurst, úgy vélem méltón nyerte meg a fesztivált, nem csak azért, mert felvállalt egy szokatlan, sokakat megbotránkoztató kinézetet (őket nem értem...), hanem szerintem a hangja és a dal is teljesen jó volt. Szép példa lehetne a toleranciára, de bőven van még mit tanuljunk arról, hogy minden ember ugyan annyira fontos, egyenlő jog illeti meg bőrszínre, vallásra, szexuális identitásra, vagy egyéb, a kinézetére való tekintet nélkül.

Gratulálok Conchita, szerintem csodaszép hangod van, megérdemelted a győzelmet, még ha sokak szerint csak a "látszat elfogadás" miatt nyertél is!!!
A Dallal búcsúzom:

https://www.youtube.com/watch?v=SaolVEJEjV4

Sziasztok! Írjátok meg nyugodtan, nálatok kik voltak a befutók, de a sárdobálást hanyagoljuk! :)

Aktuális aspektusok

Kicsit rég írtam már, de itt vagyok most ismét, egy kis "állapotfrissítésre".

Nem is tudom már hol hagytam abba, hol is kéne folytatnom.
Múlt hétvégén ünnepeltük nővéremmel a szülinapunkat (ő is májusi). Már nem is szívesen írnám le hányadikat. :D Egyelőre még közelebb vagyok a 20-hoz, mint a 30-hoz, de jövőre ez már nem lesz elmondható, maradjunk ennyiben. :D
Vasárnap mamáméknál jártunk, anyáknapja alkalmából, ott volt az unkaöcsém is, aki szeptembertől lesz iskolás, és próbált tanítani focizni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. :D De azért van bennem potenciál, no. Lehet a focista karriert kellett volna hivatásomul választanom, de ezzel kicsit elcsúsztam, úgy érzem. :D Pedig már a női foci is kezd nagyobb teret hódítani, hát de ez van, ez a vonat elment... :)

A héten beiratkoztam nyelviskolába, angol tanfolyamra, ami egy tök pozitív dolog számomra. Végre lesz mit csináljak, és kicsit még visszamehetek iskolázni. Úgyis hiányzik. Meg egyébként is szeretem az angolt, és jó lenne feljebb fejleszteni a meglehetősen gyér tudásomat. A szintfelmérő alapján erős alapfok, és a középfok alján vagyok, ami szerintem egész tűrhető ahhoz képest, hogy középsuliban nem volt túlzásba vive az angol oktatás, azóta meg nem is foglalkoztam vele. Ennek meg már jópár éve, több, mint 4. Legalább van hova fejlődni. Manapság már tényleg egy ilyen alap dolog lett, hogy tudjunk angolul, szinte lenézik már azt, aki nem tud, főleg, ha egy fiatalról van szó. Úgyhogy jah, fontos. De én nagyon várom, remélem jó lesz. :)

Ma pedig meglátogattam az egyik barátnőmet, akinek van egy édes, közel 1 éves kisfia. Kicsit babáztam, és sétáltunk is egyet. :) De tény, hogy én még nagyon nem vagyok egy kicsire felkészülve, valahogy távol áll még tőlem a gyereknevelés, főleg, hogy még magam is meglehetősen gyerek vagyok. Én még inkább iskolába mennék, nem én a gyerekért. :) Régebben pedig úgy gondoltam, hogy én majd szeretnék fiatalon szülni, korán kisbabát, de rá kellett jönnöm, még nagyon nincsenek bennem anyai érzések. Majd idővel biztos kialakulnak, de nem erőltetem amíg nem érzem azt a bizonyos érzést, hogy igen, ez az, ami hiányzik az életemből. Amíg az egész dolog negatív oldalát látom dominánsabbnak, addig nagy hiba lenne.

Szombat este pedig megyünk a párommal, egy barátjával és neki a barátnőjével a paraparkba, immáron 3. alkalommal, így kipróbálva az összes szobát. Eddig mind a kétszer kijutottunk, remélem ez most is így lesz. Na persze nem mondanám, hogy én magam túl sokat tettem volna hozzá a szabaduláshoz, inkább csak néztem jobbra-balra, hogy a többiek mikre jönnek már rá, amíg én még totál le vagyok maradva. Na mindegy, azért szórakoztató.
Utána meg, ha haza értünk, remélem még elkapom az eurovíziós dalfesztivál végét, mert most eléggé rákattantam a dologra, és kíváncsi vagyok kik nyernek, meg hogy mi hol végzünk. Erről majd írok egy külön posztot valamikor, hogy nálam kik a nyerők.
Most viszont zárom soraim, majd jelentkezem, szép napot Mindenkinek!