Tudom, hétfőt, vagy keddet ígértem, hogy jövök, de remélem a szerdával nem csúsztam még meg annyira. :) Na, nem mintha sokan várnák.
Írtam ugye, hogy hétfőn mennénk a kiscicáért Pestre. Na, hát ez nem teljesen úgy lett, ahogy elterveztük, végülis nem az a cica lett elhozva. Felhívtuk a hirdetőt, hogy bővebb információkat tudjunk meg, és kiderült hogy még azt sem tudja mikor születettek pontosan a hirdetett cicák, se törzskönyv, se semmi, ő csak árulta, és ennyi. Aztán ebbe inkább így nem vágtunk bele, minden bizonnyal egy szaporítóval volt dolgunk, ami annyit jelent, annyiban tér el a tenyésztőtől, hogy ő kb. csak meggazdagodni akar a cicákon, sokszor betegen, genetikai bajokkal adja ki a keze közül az állatokat. A tenyésztő ezzel szemben kb. semmit nem nyer az eladáson, mert többe kerül neki a fenntartás, az oltások, féregtelenítés, törzskönyv (amiben a cica eredete követhető nyomon, a felmenői), minőségi táppal etet, és egészségügyi garanciát vállal, magyarul nem fog szegény kiscica 3 nap után meghalni. Ezért, ha arra szánnátok el magatokat, hogy fajtatiszta állatot szeretnétek tartani, mindig kizárólag tenyésztőtől vegyetek!!
Na szóval, visszatérve, végül találtunk még szombaton egy szimpatikus hirdetőt, fel is hívtuk, és vasárnap mentünk is megnézni a kicsiket, és igggeeeen el is hoztunk egy gyönyörűséget. :) Pestre mentünk érte, az autópályán oda fele bele is keveredtünk egy viharba, de lényegtelen, mert végre van egy édes, gyönyörű kicsikénk. :)
Mégpedig egy brit rövidszőrű kislány, Dee Laila of The Wild Roses. :) Igen, nagyon nemesi származású, több díjnyertes felmenője is van híres kennelekből. :) Tudom, persze lehetett volna örökbe fogadni egy cicát menhelyről például, de nem tehetünk róla, párommal teljesen beleszerettünk a britekbe, tudtuk, hogy nekünk egyszerűen muszáj egy. Elmúlt 3 hónapos, a színe lila (ez a megnevezése, a kéknél 2 árnyalattal világosabb), apukája kék, anyukája tricolor, egészen egyedi színe van, ritkaság ez a színváltozat. :) Eredetileg kéket szerettünk volna, de nincs nagy különbség, igazán nagyon édes. Szegénykének még szoknia kell az új környezetet, ma már annyira nem, de eddig nagyon sokat sírdogált, simizni még nem engedi nagyon magát, vasárnap óta ma tudtam egy kicsit megsimizni először, de játszottunk is, és már dorombolt közben. :) Lassan talán megszokja a változást, és minden rendben lesz. :) Fényképezni még nem nagyon tudtam közelről, de íme egy kép róla :
Cica dorombolásban gazdag jó éjszakát kívánok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése