Kicsit rég írtam már, de itt vagyok most ismét, egy kis "állapotfrissítésre".
Nem is tudom már hol hagytam abba, hol is kéne folytatnom.
Múlt hétvégén ünnepeltük nővéremmel a szülinapunkat (ő is májusi). Már nem is szívesen írnám le hányadikat. :D Egyelőre még közelebb vagyok a 20-hoz, mint a 30-hoz, de jövőre ez már nem lesz elmondható, maradjunk ennyiben. :D
Vasárnap mamáméknál jártunk, anyáknapja alkalmából, ott volt az unkaöcsém is, aki szeptembertől lesz iskolás, és próbált tanítani focizni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. :D De azért van bennem potenciál, no. Lehet a focista karriert kellett volna hivatásomul választanom, de ezzel kicsit elcsúsztam, úgy érzem. :D Pedig már a női foci is kezd nagyobb teret hódítani, hát de ez van, ez a vonat elment... :)
A héten beiratkoztam nyelviskolába, angol tanfolyamra, ami egy tök pozitív dolog számomra. Végre lesz mit csináljak, és kicsit még visszamehetek iskolázni. Úgyis hiányzik. Meg egyébként is szeretem az angolt, és jó lenne feljebb fejleszteni a meglehetősen gyér tudásomat. A szintfelmérő alapján erős alapfok, és a középfok alján vagyok, ami szerintem egész tűrhető ahhoz képest, hogy középsuliban nem volt túlzásba vive az angol oktatás, azóta meg nem is foglalkoztam vele. Ennek meg már jópár éve, több, mint 4. Legalább van hova fejlődni. Manapság már tényleg egy ilyen alap dolog lett, hogy tudjunk angolul, szinte lenézik már azt, aki nem tud, főleg, ha egy fiatalról van szó. Úgyhogy jah, fontos. De én nagyon várom, remélem jó lesz. :)
Ma pedig meglátogattam az egyik barátnőmet, akinek van egy édes, közel 1 éves kisfia. Kicsit babáztam, és sétáltunk is egyet. :) De tény, hogy én még nagyon nem vagyok egy kicsire felkészülve, valahogy távol áll még tőlem a gyereknevelés, főleg, hogy még magam is meglehetősen gyerek vagyok. Én még inkább iskolába mennék, nem én a gyerekért. :) Régebben pedig úgy gondoltam, hogy én majd szeretnék fiatalon szülni, korán kisbabát, de rá kellett jönnöm, még nagyon nincsenek bennem anyai érzések. Majd idővel biztos kialakulnak, de nem erőltetem amíg nem érzem azt a bizonyos érzést, hogy igen, ez az, ami hiányzik az életemből. Amíg az egész dolog negatív oldalát látom dominánsabbnak, addig nagy hiba lenne.
Szombat este pedig megyünk a párommal, egy barátjával és neki a barátnőjével a paraparkba, immáron 3. alkalommal, így kipróbálva az összes szobát. Eddig mind a kétszer kijutottunk, remélem ez most is így lesz. Na persze nem mondanám, hogy én magam túl sokat tettem volna hozzá a szabaduláshoz, inkább csak néztem jobbra-balra, hogy a többiek mikre jönnek már rá, amíg én még totál le vagyok maradva. Na mindegy, azért szórakoztató.
Utána meg, ha haza értünk, remélem még elkapom az eurovíziós dalfesztivál végét, mert most eléggé rákattantam a dologra, és kíváncsi vagyok kik nyernek, meg hogy mi hol végzünk. Erről majd írok egy külön posztot valamikor, hogy nálam kik a nyerők.
Most viszont zárom soraim, majd jelentkezem, szép napot Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése