Ez a hét egész eseménydúsra sikeredett, legalábbis az én mértékemhez képest. :D Persze nem kell semmi nagy dologra gondolni, csupán nem kizárólag otthon ültem.
Ja, meg ugye múlt hétvégén volt húsvét is. Akkor haladjunk időrendi sorrendben. :)
Múlt hétvégén ugye otthon voltam, segítettem kicsit anyumnak a takarításban, aztán szombaton jött haza nővérem, vasárnap nagyszüleimnél voltunk, hétfőn meg párom jött hozzánk. Mivel a szűk családi köröm nem vallásos, így nálunk a húsvét nem olyan nagy esemény, nem megyünk templomba, vagy ilyenek. Inkább a finom kaják vannak előtérben, mint általában minden ünnepkor, így most sem éheztünk. Jó kis hízókúra. Anyum megint ki tett magáért, hétfőre nem tudom én hányféle húst csinált, meg még torta is volt, amiről íme, itt is egy kép, hogy lássátok, milyen csecse szép volt :)) :
Ugye milyen kreatív? :D Mamámat már meg sem említem, megint mennyi minden finomságot tett elénk. Hihetetlen, hogy még ennyi idősen is (83 éves) ennyi mindent megcsinál. Én ilyen idősen már rég az enyészeté leszek. Na de térjünk vissza a témához.
Aztán hétfőn párommal vissza is mentem hozzá, kedd reggel meg nővérem is vissza ment Pestre.
De jövő héten találkozunk, mert akkor ünnepeljük egybe a szülinapunkat, mert ő is májusi, és mindig is így egybe szoktuk tartani.
Beszéltük, hogy jó lenne majd nyáron lemenni Balcsira így páran a barátnőivel, ami tök jól hangzik. Remélem összejön a dolog, rég nem nyaraltunk már együtt.
Kedden meg voltam kozmetikusnál, hogy beváltsam az ajándékutalványt, amit nővéremtől kaptam diplomaosztómra. Gondoltam kipróbálom a műkörmöt, persze, csak valami szolidat, meg rövidet, mert nem akarom szó szerint kikaparni a szememet, mikor kiveszem a kontaktlencsét. Csináltam képet erről is, tényleg nagyon szolid lett szerintem, és szerencsére nem akadályoz semmiben, még mosogatni is tudok. :P
Szerdán aztán voltam nődokinál, aki elküldött vérvételre, úgyhogy csütörtökön meg ott jártam. Azt el kell árulnom, hogy nagyon nem jól bírom, ha vért vesznek tőlem, egyszerűen már a gondolatától is rosszul vagyok, ájultam is már el, de most nagyon könnyen ment, nem volt semmi bajom, aranyos és jó fej volt a néni, aki levette. Aztán meg majd jövőhéten valamikor telefonálok a dokinak, hogy mikor lesz eredmény, utána meg majd megyek hozzá megint, hogy átbeszéljük az értékeket.
Csütörtökön meg végre találkoztam a barátnőmmel, akivel már régóta terveztük, hogy össze kéne futni. Kiültünk a folyópartra és ott beszélgettünk egy jót. Jó volt végre látni. :) Nem sokára úgyis megy ki Amerikába 3 hónapra, akkor meg nem fogunk tudni találkozni. Ha csak el nem ugrok meglátogatni. :D Azt hiszem kicsikét hosszadalmas és drága ugrás lenne. :)
Egy képet megosztok a partról is, ahol volt egy madár, valami hollóféle, de nem tudom pontosan milyen, és nem is sikerült sajnos közelebbről lekapnom.:(
Ééééés a leeeegjooobb hííírt még nem is mondtaam!!!!! Július 24-én jön Pestre, na ki, na ki, na ki????!!! Igeeeennn, a HIM!!!! Tudtam, tudtam, tudtam, hogy jönni fognak, szinte biztos voltam benne, és tényleg!!! :D Az én drága egyetlen imádatos zenekarom, az én mindenem, a második családom!! :))))))))) Csütörtökön tudtam meg, és még aznap meg is vettük a jegyeket párom legnagyobb örömére. :D Így legalább letudhatta a szülinapi ajándékomat. :D
Tavaly voltam 2 koncertjükön, és szerencsére idén is eljuthatok, ennél nagyobb boldogság már csak az lenne, ha kaphatnék autogramot is a fiúktól, netán egy közös kép. :D Áhhh, áálom... De hátha. :)) Eddig nem jött össze.
Imádatom mértéke egyébként 1-2 éve ekkora, nem tudom, akkor kapott el valamiért a fanatizmus. Mindig is szerettem a bandát, még nővérem által ismertem meg egészen kicsi koromban, hallgattam a számaikat, de mellette ugye sok mást is. Akkor még, egészen eddig főleg poposabb dolgokat. Aztán pár éve történt a pálfordulat, hogy elkezdtem csak őket hallgatni, csak velük foglalkozni, meg még kizárólag csak rockosabb/metálosabb zenéket, és ez így kialakult. Ilyenkor szokták megjegyezni, hogy későn érek, biztos most élem a tini korszakom. Hát nem tudom, csak most találtam rá önmagamra. Mindenestre tény, hogy én nem igazán voltam tinédzser, nem volt lázadó időszakom vagy ilyenek, nem próbálgattam a különböző stílusokat, nem voltak úgymond "botrányaim". :D
Egy ideje aztán beleestem én is az identitás válságba, amibe akkor, tiniként kellett volna, "normális" esetben... na és akkortájt fordultam a zene felé. Azóta úgy érzem haza találtam.
A rock/metál az én lelkem otthona, azon belül is leginkább az én második családom, a HIM, aki hozzájárult a jelenlegi személyiségem kialakulásához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése