Kicsit alábbhagyott a kezdeti lelkesedés, meg nem is láttam túl sok értelmét, hogy írjak, ha egyszer úgysem olvassa senki. De aztán be kell látnom, végül is, nem ezért kezdtem el írni, nem az olvasószám miatt, csak azért jó lenne ha legalább egy valaki olvasná. :D Na mindegy, nem tudom mit várok, hiszen nem is reklámozom magam, meg senkinek se mondtam még, hogy írok, csak uramnak, ő meg nem tanúsított túl nagy érdeklődést a dolog iránt. Minden esetre most úgy döntöttem, írok egy kicsit, mert nagyon ráérek.
Szóval, hol is kezdjem?
Ahogy már korábban említettem, múlt hét vasárnap (azt hiszem) voltunk a macskakiállításon, ami nagyooooon jóó volt. :)) :3 Imááádom a kis bársonytalpúakat. Voltak nagyon szép cicák, többnyire brit cicusok, maine coon-ok, talán volt norvég erdei is, szfinx, abesszin, bengáli, meg még pár fajta. A sziámit hiányoltam viszont, egyik kedvencem, annyira gyönyörű kék szemük van, hogy az valami hihetetlen.
Simogatni sajnos nem lehetett a kis drágákat, mert ugye, ilyen "ketrec-félében" vannak, ott pihiznek. Egyik-másiknak kész palota van berendezve, ilyen-olyan extra kanapéval meg függöny mindegyiknek, voltak nagyon szép fekvőhelyek. Kicsit fura amúgy nekem, hogy ezek a cicusok annyira nyugodtak, mindegyik alszik, pihizik, se egy nyávogás, se semmi. Jó, persze, biztos megszokták már a verseny-hangulatot, meg minden, de azért hogy ennyire nagyon nyugisak, érdekes.
Úgy gondoltam 1-2 képet csatolok, amelyek jobban sikerültek.
A képek tehát a 2014-es győri macskakiállításon készültek. (Én szívem szerint minden cicának fődíjat adtam volna :) )
Mindegyik igazi imádni való gyönyörűség. :) Páromnak nagyon megtetszettek a kék britek, a szép, okos, kerek fejük. :) Mi tagadás, valóban csodaszépek.
Szegény cicánkban meg találtunk ma egy kullancsot, anya szépen ki is operálta belőle. Jókorára meghízott már a fránya dög. :S
Annyira mennék erdőbe, vagy természetbe , vagy valami, de tartok a kullancsoktól, annyi van már... Azért remélem majd ennek ellenére eljutok végre valamerre kicsit kirándulni, sétálni egyet a természet lágy ölén.
Tegnap pedig Hadházi László önálló estjén voltunk, az is jó volt, bár bevallom, nem túl gyakran nézek ilyen stand up comedy-ket. Amúgy jó sokan voltak, teltház volt.
Ma meg ablakot pucoltam, meg ajtót mostam le, a többi már korábban megtörtént. Amióta írom a blogot, folyton van valami takarítós bejegyzés, úgy tűnök tisztára, mintha folyton takarítanék, pedig nem, nagyon nem. :D Csak úgy látszik, nincs más nagyobb esemény az életemben... (Hát ez viszont így elég szánalmasan hangzik...)
Holnap jön haza nővérem húsvétolni, vasárnap meg nagyszüleimhez megyünk a családdal.
Jövőhéten meg orvoshoz meg kozmetikushoz megyek, meg remélem végre összejön, hogy találkozzak egy barátnőmmel, mert már nagyon rég láttam, ezen a héten nem jött össze a találka sajnos. Kell már egy kis szociális élet, mert teljesen begubózok a 4 fal között, hol itthon, hol páromnál, de napközben így is úgy is egyedül vagyok. Mondjuk nincs ezzel túl nagy bajom, szeretek egyedül lenni, meg otthon, csak néha azért kell valami más is. Nem tudom, említettem-e már, de nem igazán szeretek emberek között lenni, főleg idegenek között, egyszerűen nem érzem jól magam, egy társaságban is nehezen oldódom fel, nekem az ilyesmihez idő kell. Az évek előrehaladtával meg egyre inkább így érzem. Emlékszem, mikor fősulira mentem, eleinte nagyon nehezen ment a beilleszkedés, nem találtam a helyem jó pár hétig, és eléggé meg is viselt akkor. Később aztán jól éreztem magam, volt idő, amikor nagyon is. Aztán páran átmentek másik szakra, akiket nagyon szerettem, és hiába, hiányoztak. Persze, nem volt rossz utána sem, de nem is volt ugyan az. Meg voltak más dolgok is, de ezek túl személyesek.
A lényeg, amit elkezdtem, hogy van egy ilyen kis szociális fóbiám, nem túl erős szinten, a mindennapokban azért nem nagyon akadályoz, de tény, hogy nekem nehezebben megy szociális kapcsolatokat kialakítani, gyakran zavarban vagyok, ha egy idegennel vagy akár, ha csak egy ismerőssel kell beszélnem. Ezért is van, hogy nincs sok ismerősöm, meg barátom. Mindig jobban szerettem azt, ha inkább 1 van, de vele mindent megbeszélhetek, mint sok felszínes. Az nem az én világom. Nem megy nekem a lityi-lötyi kapcsolatok fenntartása...
Na, azt hiszem kifogytam a szóból, így is egy regény mennyiségű bejegyzés lett ez a mai. Nem tudom még mikor jelentkezem újra. Addig is, szép napot Mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése